Dalárdától a Városi és Pedagógus Énekkarig

1891-1956

Szoboszló hajdúváros a XIX. század második felétől folyamatosan válik polgárosodó alföldi mezővárossá. Bocskai népe fegyverrel szerzett hajdúkiváltságait elsöpri a modern idők szele. A város történetének ősi hajdúcsaládjai azonban vagyonukat és befolyásukat a Hajdúkerület 1876. évi feloszlatása után is megőrizték. Az utolsó hajdú hadnagy, Czeglédy Lajos lett a város első polgármestere. Ezek a családok anyagi erőforrásaikat a kultúra támogatására is felhasználták, kapcsolatukat szorosra fűzték a városi értelmiséggel, amelynek jelentős része éppen az ősi szoboszlói családok gyermekei közül került ki.

1870-ben alakult meg a szoboszlói olvasóegylet, mely később 1890-ben kaszinóvá alakult. Első elnöke Soltész László református lelkész. Önálló helyiséget a város által adományozott telken, a Bocskai utcában a kaszinó házépítő bizottsága építettet (Soltész László, Túry Albert, Adler Farkas, Szívos Géza, Zsigmond Sándor, G. Tóth Mihály, Hetey Ignác, Körner Béla). Az 1882-es kezdeményezések után 1891-ben megalakult a Hajdúszoboszlói Dalegylet, elindult a Szoboszló és Vidéke című hetilap, mely aztán egészen 1911-ig működött, néhány év kivételével Fehér Gábor, az író Fehér Gábor apja szerkesztette.

Az 1882-es kezdeményezések után 1891-ben megalakult a Hajdúszoboszlói Dalegylet, elindult a Szoboszló és Vidéke című hetilap, mely aztán egészen 1911-ig működött, néhány év kivételével Fehér Gábor, az író Fehér Gábor apja szerkesztette.

Hajdúszoboszlói Dalegylet (1891-1948)

A Helytörténetírás levéltári forrásai c. mű II. kötetének a hajdúszoboszlói egyesületi alapszabályokat felsoroló fejezete szerint már 1882-ben megalakult a Hajdúszoboszlói Dalegylet. Más források ezt nem erősítik meg, illetve más forrásról nincs ismeretünk. A dalegylet 1891. szeptember 13-án alakult meg a Kaszinó olvasószobájában. Ekkor alakult meg a pártoló tagság szervezete is. A dalegylet karnagya Tóth Lajos református kántortanító lett, aki 1890-ben került Hajdúszoboszlóra. Elnök Zsigmond Sándor esperes, jegyző Kiss György, pénztáros Varga Márton lett. A tagok között találjuk Fehér Gábor városi tisztviselőt, aki később a Szoboszló és Vidéke hetilap szerkesztője. A pártoló tagok névsorában olvasható város teljes vezérkara: Tury Albert polgármester, Szívos Géza főjegyző, Pénztáros István jegyző, Soltész László református lelkész, a Kaszinó elnöke, dr. Hetey Ignác tisztiorvos, dr. Grósz Adolf jogtanácsos, Adler Farkas földbirtokos, a Takarékszövetkezet elnöke, Alexi Sándor gyógyszerész, Szűcs Bálint, a Szoboszló és Vidéke alapítószerkesztője, Lengyel Imre táblabíró, Plón Gyula nyomdatulajdonos és mások. A működő tagok között az alábbi nevek olvashatók: ifjú Agárdi Lajos, Bor János, Borbély Sámuel, Erdős Lajos, Grósz Sámuel, Béres Lajos, Béres Antal, Hegedűs János, Ilyés Károly, Nagy Károly, Rácz Gyula, Szabó Gyula, Tőkés Zoltán, Kóty Adorján, Borbély Bernát, Somlyódy István, Auferber Bernát, Bede Lajos, Szabó Lajos, Varga Márton, Váczi Ferenc.1 A jóváhagyott alapszabály szerint 1893. január 12-én véglegesnek tekintették a megalakulást.2 A dalegylet első szereplése 1891. december 8-án volt. A szoboszlói karnagyok sorát Tóth Lajos nyitotta meg, húsz éven át volt a dalegylet karnagya, mígnem 1911 nyarán megválasztották a pápai tanítóképző zenetanárának.

A kiváló karnagy zenei tanulmányait a Kolozsvári Zeneakadémián 1905 áprilisában fejezte be. Karnagyi munkáját segítette a gr. Zichy Géza zeneszerzővel fenntartott barátsága, aki egy időben a dalegylet díszelnöke volt. Tóth Lajos megüresedett kántortanítói és karnagyi székét Litkey Péter foglalta el, aki 1912 őszéig vezényelte a dalárdát, majd Szabó Gyula, a Leányiskola igazgatója következett, aki korábban az Iparos Dalárda karnagya volt. Szabó Gyula nevéhez fűződik a női kar megalakítása, 1916-ig állt a dalegylet élén. Őt Fekete Kálmán váltotta fel, aki egy szűk éven át látta el a karnagyi teendőket. 1911-től 1917-ig a dalegylet művészeti színvonalában, illetve folyamatos működésében visszaesés következett be, majd 1917 és 1920 között teljes szünet következett. Az okok között találjuk a háborús körülményeket és a megfelelő képességű és kitartású karnagy hiányát. Az 1920 nyarától újrainduló dalegylet munkájának színtelenségét ismét a képzett karnagyok hiánya okozta, 1920-ban id. Cseke Gábor, 1923-ban Fábián Gyula, 1924-ben Tóth Imre lett a karnagy.

A fordulópont 1927-ben következett be, amikor Iványi Antal vette át a karnagyi pálcát, s azt sikerrel forgatta egészen 1948-ig, a dalegylet megszűnéséig. Iványi Antal működése alatt érte el a dalárda azt a színvonalat, mely Tóth Lajos karnagyi működése idején országos hírűvé tette a Hajdúszoboszlói Dalegyletet. Iványi több változtatást is végrehajtott, a női kart úgy alakította ki, hogy a férfi és női kar egyaránt képes volt külön fellépésre, de vegyes karként is kiválóan működött. A II. világháború előtt a dalegylet mellett időszakonként működött egy szalonzenekar, melynek alapítója és vezetője dr. Padrag Sándor volt.

Hajdúszoboszlói Iparos Dalárda (1902-1971)

1889-ben Hajdúszoboszlón megalakult az iparosság összefogására az Ipartestület, mely nemcsak érdekvédelmi, érdekérvényesítő feladatot látott el, hanem kísérletet tett tagjai kulturális igényeinek kielégítésre is, mai értelemben közművelődési feladatokat is ellátott. Ennek első szervezete, intézménye az Iparos Olvasókör volt, 1896-ban alakult meg, önálló vezetőséggel, önálló könyvtárral, mely 1944-ig működött. A dalkör születésnapja 1902. február 26-án volt, amikor 26 főből álló férfikar alakult meg. Elnöke Muhi Dániel építőmester, karnagya Mayer Kálmán katolikus kántor lett. A Szoboszló és Vidéke erélyes cikkben reagál az új dalkör megalakulására: "Mindamellett nem zárkózhatunk el azon nézetük kimondásától, hogy az iparos dalárda megalakítása a mi viszonyaink között legalábbis helytelen és meggondolatlan cselekedetnek minősíthető."3 A város vezetőinek rosszallásában volt racionalitás, aggályaikat azonban az új dalkör működése nem igazolta. 1903. február 15-én sikerrel mutatkozott be a Pavilon épületében. Ekkor már női karral is kiegészült a dalkör, "24 szebbnél-szebb ifjú leány és asszony felvonulása már maga is megnyerő" - írta a szoboszlói sajtó. "Az iparos dalárda hangversenye a dalárda folytonos és fokozatos fejlődéséről tett bizonyosságot. Ha az iparos dalárda így fejlődik, mihamarabb egyike lesz a vidék legjobb dalárdáinak"

1903. május 23-án a közgyűlés megválasztotta az Iparos Dalárda végleges vezetőségét. Elnök Kalocsay Gusztáv római katolikus plébános lett, két alelnök Muhi Dániel és Hegedűs János, dr. Grósz Adolf, jegyző Szabó Lajos, pénztáros Végh Lajos. A kezdeti ellenszenv ellenére a város elfogadta az Iparos Dalárdát.

1905. március 15-én a Dalegylettel együtt énekelte a Himnuszt és a Szózatot a városi ünnepségen. Az Iparos Dalárda fennállásának 69 évében néhányszor hosszabb-rövidebb ideig szünetelte működését. Karnagyai között találjuk: Szabó Gyula református tanítót, Gajzer János katolikus tanítót, Fábián Gyulát, Tóth Imrét, Iványi Antalt, az ő nevük már ismert a Hajdúszoboszlói Dalegylet történetéből. Tury Bernát és Tatár Antal karnagyi tevékenysége csak az Iparos Dalárdához kapcsolódik, az utóbbi 16 éven át, 1933-1949-ig vezényelte az Iparos Dalárdát. Az Ipartestület 1949-ben megszűnt, utóda a Kisiparosok Országos Szervezetének (KIOSZ) hajdúszoboszlói csoportja lett, ennek énekkarát 1949-től Török Zoltán irányította karnagyként egészen 1961-ig, ekkor váltja fel Zakar Ödön református kántor. Ő 1963-ban adja át a karmesteri pálcát ismét Török Zoltánnak, aki az énekkart már KIOSZ-KTSZ Énekkar néven veszi át. 1966-tól 1971-ig pedig Hallay Gyula énektanár vezényli az énekkart.

A többiek

Húsz éven át sikeres működő Hajdúszoboszlói Római Katolikus Ének- és Dalegylet 1923-tól 1944-ig. Karnagyait már ismerjük, Mayer Kálmán, Gajzer János, Tóth Imre személyében, itt találkozunk először Szürös Lajos katolikus tanító nevével, aki tíz évig volt dirigense a katolikus ének- és dalegyletnek. Tizenkét évig énekelt a városban a Hajdúszoboszlói Református Leánybibliakör Énekkara, rövidebb ideig Tóth Imre, közel tíz évig Iványi Antal vezénylete alatt. A MÉMOSZ Énekkar (Magyar Építőipari Munkások Szakszervezete Hajdúszoboszlói csoportjának énekkaraként) 1949 és 1967 között Iványi Antal irányításával működött, az énekkar fennállása utolsó éveinek történetét csak hiányosan ismerjük.

1950 és 1956 között volt ismert a Dolgozó Ifjúsági Szövetség (DISZ) Kórusa, mely később a gimnázium énekkara lett Hallay Gyula énektanár vezetése alatt.

1979-től 1983-ig létezett a városban egy kórus Hajdúszoboszlói Ifjúsági Kórus néven. Irányítója Hajdúszoboszló énekkari kultúrájának elismert, nagy kettőse Török Zoltán és dr. Kovács Sándorné (Koncz Zsuzsanna) volt.